Az áramlástan első hallásra arról szólt nekem, hogy tudósok azt figyelik, hogyan ömlik át a víz egy csövön, hogyan örvénylik a tenger a hajótest a levegő a repülőgép körül. Tegnap, Lajos Tamás professzor előadásából kiderült, erről kicsit többről van szó.

Szívet melengető érzés azt látni, hogy valaki lelkesedik a munkája iránt, örömmel megy munkába és büszkén, elégedetten dől hátra a karosszékben a nap végén. Az pedig még nagyobb öröm, ha ezt az érzést át is tudja adni.

Amikor az előadását elkezdte a professzor, többen megmosolyogtuk, amikor azt mondta, hogy csak az köti le a figyelmünket, ami áramlik, ami mozog. A hömpőlygó folyó, csörgedező patak vagy a szélben hajlongó-susogó búzatábla, a szellőtől fellibenő szoknya költőket ihletett meg. A Műegyetem professzora fejében azonban egyenletek kattognak, amik leírják - vagy akár megjósolják - a mozgást.

Ami még lenyűgöző volt, az az áramlástan gyakorlati jelentősége. Várostervezők, építőmérnökök, környezetvédők és formatervezők mind használják, sőt, nélküle nem tudnának dolgozni.

Végül, az egyik hozzászóló kérdésére kapott válaszból azt is megtudtuk, hogy sajnos például a fürdők tervezésénél az ilyen "luxusra", mint áramlások modellezése, legtöbbször nem futja, és ezért volt, aki életével fizetett.