Amerikai kutatók szerint nem az egészséges életmód, hanem a gének miatt élnek egyesek több mint 100 évig. A kérdés csak az: akarunk-e?

Az Index cikke szerint egy amerikai tanulmány alapján "az egészséges életmód a legtöbb embernél néhány évvel meghosszabbítja a várható élettartamot, ám nem segít azoknak, akik meg akarják élni századik születésnapjukat." Jó megfogalmazás! Ki akar 100 évig élni vagy még annál is tovább? Ugyan én még a felénél sem tartok, de azt gondolom, nekem az sok lenne. Görnyedt háttal, fájós lábakkal fogtalanul vánszorogni, rászorulva az unokák és dédunokák jóindulatára... Nem, asszem ebből nem kérek.

Máshol meg azt olvasom, hogy a halálozási esélyt az is befolyásolja, hogy a párkapcsolatban élők között milyen és mekkora korkülönbség van... A bibi csak annyi, hogy a férfi számára az az előnyös, ha a nőnél kilenc-tíz évvel idősebb, a nő számára pedig az jelent hosszabb életet, ha párjával egyidős. Ezt kicsit nehéz össze-passzítani, akárhogy is nézzük.

Legjobban ugyanakkor a Telegraph cikke gondolkodtatott el. Dr. David Gems, a University College London "Egészséges Öregedés" Intézetének professzora arról elmélkedett, hogy milyen társadalmi problémákra kell számítani, ha az öregedést (eleinte egy, majd több évvel) késleltető szerek általánosan használatban lesznek. Több időskori öngyilkossággal, eutanáziával, túlnépesedéssel, valamint a gazdag és szegény rétegek élettartamának növekvő különbségével kell számolnunk. Ehhez csendesen még hozzátenném a nyugdíjkorhatár és a gyerekvállalási életkor várható kitolódását is. A jó hír az, hogy (bár az életkornövesztő kapszulákra óriási lenne a kereslet) a tudós szerint morális kötelességük elsősorban az időskori szenvedés csökkentése. Kérdés, hogy a morális igény vagy a piaci igény határozza meg a kutatást?